Tamora Pierce Nyugat-Pennsylvaniában született 1954-ben, élete során pedig számos államban megfordult. jeleneg Manhattanben él a férjével (Tim Liebe író, filmrendező), két macskájával (Nőstényoroszlán, gyakoribb nevén Scarp, és Vinnie) és törpepapagájával (Zorak).

Ifjúsági fantasy könyvei világszerte híresek, de sajnos csak ez az egy sorozata van lefordítva magyarra. Ezen kívül a híres sorozata még a The Immortals (Halhatatlanok), a Circle of Magic (A Mágia Köre), és a Circle opens (A Kör megnyitása).

Tartalom: (Spoiler!)

Trebond özvegy urának két gyermeke Thom és Alannaúgy hasonlítanak egymásra mint két tojás. Vörös haj, ibolyaszín szem. Tíz évesen még az sem tűnik fel, hogy egyikük lány, másikuk fiú.

A sors kegyetlen tréfát űz a két gyermekkel: Alanna, aki lánynak született, mindig is harcos akart lenni, és semmi kedve leányneveldébe vonilnia, ahol hímezni és táncolni tanulna amágia mellett. Thom viszont épp ellenkezőleg: utálja a sportokat és a verekedést, szíve szerinzt egész nap a könyveit bújná, és mágiát tanulna. Mikor apjuk közli velük, hogy Alanna neveldébe, Thom pedig az udvarba kerül, hogy megkezdődjön a kiképzése, hogy nyolc év múlva lovaggá üthessék, mint Trebond elsőszülöttét, az ikrek merész lépésre szánják el magukat: helyet cserélnek. No persze Thomnak nem kell lányt játszania, ő Trebond másodszülötteként érkezik a Mitrász papokhoz, hogy megkezdje varázstanulmányait, de Alannának bizony el kell rejtenie a nemét, mivel női lovagot még a regényekben sem tűrnek meg. Ígyhát mint trebondi Alan érkezik Koraszba, a fővárosba, Korem Smythessonnal, az öreg tanítójával az oldalán, és megkezdi tanulmányait az udvarban.

Egy ideig minden rendbe van, megismerkedik George Cooperrel, a Tolvajok fejedelmével, jár az órákra, tanul vívni, lovagolni, célbalőni, igyekszik megfelelni az összes oktatója elvárásainak, és kivívni a többi fiú megbecsülését,és elrejteni női mivoltát, mikor a palotába érkezik Roger, Jonatan herceg unokatestvére, aki az első pillanattól kezdve ellenszenves Alannának, de erről senkinek sem mer beszélni.

Miután az izzasztóláz járvány miatt meghal az első barátja, és a trónörökös is megbetegszik, Alanna rászánja magát, hogy használja a benne lakozó mágiát, amitől annyira tart, és megmenti Jonatan életét.

Az események a könyv vége felé kezdenek felpörögni. Alanna elkíséri Jonatant a perszopoliszi útjára, mikor először hallanak a Fekete Városról, a legendás épületkolosszusról, amiről azt tartják, hogy A Névtelenek lakják, akik ifjú és leány lelkeket rabolnak éjszakánként. A teónörökös a fejébe veszi, hogy utánajár a mítosznak, és Alanna pedig vele tart. Alaposan meglepődnek, mikor kiderül, hogy a legenda igaz, és tíz Névtelennel kerülnek szembe. Harc közben pedig Jonatan számára is kiderül, hogy Alan apród valójában Alanna apród. Végül, miután megszabadították a várost az évszázadok óta súlytó átoktól, Jonatan megválasztja Alannát a fegyverhordozójának, és örök érvényű barátságot kötnek, ami nem csak Jonatan életének megmentése, vagy a közös harc és titok eredménye.

 "- Megmentetted az életemet odabent.

- Te is az enyémet. Egymás nélkül nem sikerült volna. Tudtam, hogy jó, ha magammal hozlak.

A lány egy ideig csendben volt, az éjszaka hangjait figyelte. Végre összeszedte a bátorságát.

- Mit határoztál velem kapcsolatban?

Jonatan meglepett hangon válaszolt.

- Tennem kellene valamit? Semmit nem teszek. Ami engem illet, szerintem rég megérdemled, hogy kiállj a pajzsodért - a lány hallotta, ahogy a fiú feláll. - Senkinek nem árulom el a titkodat, Alanna.

A lány ajka megremegett. Könnyek csípték a szemét.

- Köszönöm, fenség.

A fiú mellé térdelt.

- Úgy hallottam, Jonnak szólítottál. Alanna, csak nem sírsz?

- Olyan rémes nap volt... - zokogta a lány. A fiatal férfi tétovázva átölelte a karjaival, és magához vonta a lányt. - És most olyan kedves vagy hozzám... - a lány a fiú ingébe fojtotta a zokogását.

- Nem kedves vagyok, hanem hálás. És csodállak. Teljesen összevizezed az ingeme.

A lány felnevetett a fiú őszinteségén, és megtörölte a szemét.

- Sajnálom, Jon. Hosszú ideje nem sírtam már.

- Elhiszem - mondta a fiú, és a sarkára ült.- Akkor sem sírtál, amikor Ralon vert, és még csak kisfiú... azaz kislány voltál. Mitrászra, összezavarodtam! - füttyentett. - Az Istenekre, hát ezért nem jöttél sosem úszni!"

A könyv hátulján:

"Alanna megtagadja varázslói örökségét, mert minden vágya, hogy lány létére lovag lehessen. Fiú ruhába öltözik hát, és elszántsága segít legyőznie a palotába nélő harcos ellenfeleket. Az udvari élet azonban mindig tartogat számára veszélyes meglepetéseket. A varázserejéről híres Roger, Conté hercege félelemmel tölti el a lányt, aki hamarosan arra kényszerül, hogy minden tudományát latba vesse...

Mese, izgalom, humor és fordulatos cselekményszövés szerez híveket a négy kötetből álló sorozat első darabjának, s remélhetőleg a folytatásnak is."

Hilary Bell Colorado állam fővárosában, Denverben dolgozik szakkönyvtárosként. Valószínűleg megunta, hogy folyton csak mások könyveit bámulja, mert 2006ban megjelent magyarul is a Kobolderdő című fantasy kötete, ami azonnal elnyerte az Amerikai könyvtárosok Szövetségének díját, majd megválasztották az év legjobb tizenéveseknek szóló könyvének.

Tartalom:

Az egyház kihírdette, hogy minden olyan lény, akinek a varázsereje nem a Hét Fényességtől származik, a Fekete Árnyék szolgálatában áll, és pusztulnia kell. Makenna, a 12 éves boszorkány menekülésre kényszerül, amikor a falubeliek folyóba vetik az anyját, pedig ő mindig csak segített nekik a varázserejével. Útközben néhány ugyancsak bújdosó kobolddal akad össze, közülük az egyikkel (Cogswhallop) pedig barátsággal megpecsételt, örök érvényű szövetséget köt, és rábírja az összes rejtező koboldokat, hogy álljanak össze egy sereggé, és harcoljanak Makenna mögött a papok és az emberek ellen.

Öt évvel később az egyház egy ifjú lovagot (Tobin) küld a Kobolderdőbe, hogy győzze le azt a nagyhatalmú varázslónőt, aki a koboldokat vezeti, és akitől az emberek, akik a háború elől meneküldtek, nem tudnak letelepedni az erdő öreg fái között. Tobin el is indul, de valahogy minden másképp lesz, mint ahogy eltervezte. A papok azt mondták, hogy egy gonosz varázslónő bűverővel az uralma alá hajtotta a kobolokat, és amint ráteríti a tőlük kapott hálót, a varázsereje elszáll, a koboldok pedig zétszélednek. Ezért lesz érdekes a dolog, mikor nagyhatalmú varázslónő helyett egy 17 éves, gyönyörű, de tapasztalatlan boszorkányt talál, aki egyedül a remek katonai stratégiáinak köszönheti eddigi sikereit, és akit a hűséges koboldjai a halálba is követnének. Tobin időközben elbizonytalanodik: Lehet, hogy mégsem a jó oldalon harcol?

"- Tudod, magát csapja be az, aki azt hiszi, hogy minden jó az ő oldalán áll, a másikon meg csupa rossz van. Olyan ez, mintha tőrbe csalnád és börtönbe zárnád a tudatodat.Egy ilyen béklyó ártalmasabb a leghegyesebb dárdánál. És súlyosabb a legnehezebb láncnál."  - mondja Makenna a köny végén. És bár tudjuk, hogy a szavakat Hilary Bell adta a lány szájába, ez a tény ilyenkor már nem számít. Megszeretjük Makennát a regény végére, ahogy Tobint és Cogswhallopot is. Ez ellen nem tehetünk semmit, kár is erőlködni.

Elég sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon melyik ifjúsági könyv az, ami megérdemli az első helyet a blogon. Aztán az egyik nap arcul vágott a felismerés. Hát persze! Harry Potter, mi más?

Joanne Kathleen Rowling Harry Potter cím alatt megjelenő fanatsy sorozatának az első kötetét 1997 június 26-án, Londonban adta ki a Bloomsbury kiadó, miután az írónőt már egy sor másik kiadó elküldte, miszerint nevetséges a regényötlete, amiben egy kamasz fiúról egyik napról a másikra kiderül, hogy mágikus képességekkel bír, és felvételt nyert az angliai Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába. Az első részt (Harry Potter és a bölcsek köve, angliában Harry Potter and Philosopher's Stone, amerikában Harry Potter and the Sorcerer's Stone) eddig még nem látott világsiker követte, ami a következő kötetek kiadása után sem csökkent, sőt! A rajongók úgy vélik, a siker abban rejlik, hogy sok más sorozattal ellentétben, itt a következő részek ugyanolyan izgalmasak, ha nem izgalmasabbak, mint az első rész.

Taralom:    (Figyelem! Spoiler, azaz a cselekmény részletei következnek, és akár a végkifejlet is szerepelhet!)

Harry Potter egy átlagos házban lakik, egy átlagos lakótelepen, egy cseppet sem átlagos családnál. Sajnos, a rossz értelemben. Mr és Mrs Dursley, és fiuk, a Harryvel egyidős Dudley, akik Harry nagybátyja, nagynénje és unokatesója, a szó legrosszabb értelmében vett muglik, vagyis varázstalan emberek. Földhöz ragadtak, és szűk látókörűek, a kedvenc elfoglaltságuk jó benyomást tenni a szomszédokra, a hátuk mögött pedig szidni őket, és ezt a szörnyű helyzetet, amiben főhősünk él, csak fokozza a nyílt utálat, amivel Harry felé közelednek, aki rendes hálószoba helyett a lépcső alatti gardróbban tölti az éjszakáit. Ám egy nap a család élete a feje tetejére áll, amikor Harry, akinek még sohasem írt senki, levelet kap. Mivel rokonai vonakodnak megmutatni unokaöccsüknek a neki szánt értesítést, az egyik Roxforti alkalmazott, Rubeus Hagrid, a Roxfort kulcs- és háztájőrző félóriása jön el személyesen, hogy közölje a fiúval, felvételt nyert a brit Boszorkány És Varázslóképző Szakiskolába. Nos, ennél a pontól borul föl minden, ami az olvasó számára eddig érthető és magától értetődő volt.

Ugyanis ekkor veszi kezdetét az a varázslatos utazás, amiben Harry, és vele együtt az olvasó is belecsöppen. A kalandok egymást váltják fénysebességgel: egy vonat, ami nem létezik, egy fal, ami képes a halmazállapot változásra, egy beszélő kalap, önállóan mozgó lépcsők, beszélő portrék, kentaúrok, unikornisok, bébi sárkányok, és a titokzatos kő, amit évszázadok óta keresnek az alkimisták...

De hogy lehet, hogy a szédületes események kellős közepén pont Harry áll, a fiú, aki eddig azt sem tudta, hogy varázsló? Nos, ha szerencséje lesz, nem csak hogy ép bőrrel megúszhatja az első év kínálta kalandokat, de megismerheti a múltját, szülei halálának körülményeit, és szert tehet néhány örök barátságra.

 Sokan azért nem állnak neki a könyvnek, vagy azért nem engedik meg a gyerekeiknek, hogy neki álljanak, mert "varázslós", és nem való a gyerekeknek. Szerintem, ez így hazugság. Igenis való a gyerekeknek, csupán be kell tartani a korhatárokat, amiket Rowling néni előírt. Vagyis: az első könyvet 11 évesen, a másodikat 12 évesen, és így tovább... Akkor nem lehet baj. Ráadásul érvnek a "mindentbetiltós" szülők ellen még az is elég nyomós, hogy Harry mindig a szeretet, a barátság, a bátorság és az igazság mellett, vagyis csupa nagyra tartott tulajdonság neváben harcol a gonosz ellen. Ez igazán nyomós érv.

Nos, mégiscsak megcsináltam. Sokáig gondolkodtam ezen a blog dolgon, hogy indítsam-e vagy sem, de végül is, kerek 2 perce megszületett! (valójában kizárólag azért most csináltam, mert holnap két dolgozatot írok, és egyikre sem akarok tanulni:D)

Tehát:

ezen az oldalon szeretném összegyűjteni a világ legjobb könyveit, amiket olvastam, és amiket tinilányok csak olvashatnak. Szeretnék képeket is feltenni, meg a könyv hátulján lévő rövid tartalmakat, saját leírásokat, esetleg újságkritikákat.

Most nincs igazán túl sok időm hosszasan írni arról, hogy milyen belső hang vezérelt a blog indításához, vagy hogy milyen felelmelkedett érzést éreztem, amikor rákattintottam a "feltételeket elfogadom, Ok" gombra. (leszámítva a kisujjam viszketését, amivel fogtam az egeret, semmi különös...) Főleg azért, mert alig maradt időm a holnapi dolgozatokra, és mondanám, hogy majd korábban kelek, és reggel tanulok, de ahhoz túl jól ismerem magam.

Egy szó mint száz, üdvözlök mindenkit a blogomon, és jó böngészést kívánok mindenkinek!