Elég sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon melyik ifjúsági könyv az, ami megérdemli az első helyet a blogon. Aztán az egyik nap arcul vágott a felismerés. Hát persze! Harry Potter, mi más?

Joanne Kathleen Rowling Harry Potter cím alatt megjelenő fanatsy sorozatának az első kötetét 1997 június 26-án, Londonban adta ki a Bloomsbury kiadó, miután az írónőt már egy sor másik kiadó elküldte, miszerint nevetséges a regényötlete, amiben egy kamasz fiúról egyik napról a másikra kiderül, hogy mágikus képességekkel bír, és felvételt nyert az angliai Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába. Az első részt (Harry Potter és a bölcsek köve, angliában Harry Potter and Philosopher's Stone, amerikában Harry Potter and the Sorcerer's Stone) eddig még nem látott világsiker követte, ami a következő kötetek kiadása után sem csökkent, sőt! A rajongók úgy vélik, a siker abban rejlik, hogy sok más sorozattal ellentétben, itt a következő részek ugyanolyan izgalmasak, ha nem izgalmasabbak, mint az első rész.

Taralom:    (Figyelem! Spoiler, azaz a cselekmény részletei következnek, és akár a végkifejlet is szerepelhet!)

Harry Potter egy átlagos házban lakik, egy átlagos lakótelepen, egy cseppet sem átlagos családnál. Sajnos, a rossz értelemben. Mr és Mrs Dursley, és fiuk, a Harryvel egyidős Dudley, akik Harry nagybátyja, nagynénje és unokatesója, a szó legrosszabb értelmében vett muglik, vagyis varázstalan emberek. Földhöz ragadtak, és szűk látókörűek, a kedvenc elfoglaltságuk jó benyomást tenni a szomszédokra, a hátuk mögött pedig szidni őket, és ezt a szörnyű helyzetet, amiben főhősünk él, csak fokozza a nyílt utálat, amivel Harry felé közelednek, aki rendes hálószoba helyett a lépcső alatti gardróbban tölti az éjszakáit. Ám egy nap a család élete a feje tetejére áll, amikor Harry, akinek még sohasem írt senki, levelet kap. Mivel rokonai vonakodnak megmutatni unokaöccsüknek a neki szánt értesítést, az egyik Roxforti alkalmazott, Rubeus Hagrid, a Roxfort kulcs- és háztájőrző félóriása jön el személyesen, hogy közölje a fiúval, felvételt nyert a brit Boszorkány És Varázslóképző Szakiskolába. Nos, ennél a pontól borul föl minden, ami az olvasó számára eddig érthető és magától értetődő volt.

Ugyanis ekkor veszi kezdetét az a varázslatos utazás, amiben Harry, és vele együtt az olvasó is belecsöppen. A kalandok egymást váltják fénysebességgel: egy vonat, ami nem létezik, egy fal, ami képes a halmazállapot változásra, egy beszélő kalap, önállóan mozgó lépcsők, beszélő portrék, kentaúrok, unikornisok, bébi sárkányok, és a titokzatos kő, amit évszázadok óta keresnek az alkimisták...

De hogy lehet, hogy a szédületes események kellős közepén pont Harry áll, a fiú, aki eddig azt sem tudta, hogy varázsló? Nos, ha szerencséje lesz, nem csak hogy ép bőrrel megúszhatja az első év kínálta kalandokat, de megismerheti a múltját, szülei halálának körülményeit, és szert tehet néhány örök barátságra.

 Sokan azért nem állnak neki a könyvnek, vagy azért nem engedik meg a gyerekeiknek, hogy neki álljanak, mert "varázslós", és nem való a gyerekeknek. Szerintem, ez így hazugság. Igenis való a gyerekeknek, csupán be kell tartani a korhatárokat, amiket Rowling néni előírt. Vagyis: az első könyvet 11 évesen, a másodikat 12 évesen, és így tovább... Akkor nem lehet baj. Ráadásul érvnek a "mindentbetiltós" szülők ellen még az is elég nyomós, hogy Harry mindig a szeretet, a barátság, a bátorság és az igazság mellett, vagyis csupa nagyra tartott tulajdonság neváben harcol a gonosz ellen. Ez igazán nyomós érv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.